Ez a történet egy olyan TV-ről szól, aki megunta a hétköznapi teendőit, ezért elszökik otthonról.
Most megtudhatjátok, hogy milyen sorsa van egy TV-nek a járkáló fa társaságában.
Úgy kezdődött, hogy a kis TV már unta, hogy egész nap a lakásban kell kuksolnia. Ezért elkezdett szófogadatlanul viselkedni. Egyszer túl hangos volt, egyszer túl halk. Valamikor csatornát váltott, valamikor nem. Egy nap valami nagy robaj hallatszott. A TV volt az. Nekiállt körbeugrálni a lakást. Viszont nem érte be ennyivel. Ő a várost is látni akarta. E gondolattal megindult az ajtó felé, amit a vezetékkel könnyedén kinyitott. A lépcsőház hátsó ajtaját vette célba, ami szerencséjére nyitva volt.

- Szabad vagyok - mondta a TV. Ezzel el is indult. Elsőnek egy olyan dolgot látott, amit nem is gondolt volna.
- Fa, egy sétáló fa - mormolta magában. Ráadásul ez a fa másik fákat tépett ki gyökerestül a földből. Ezzel még nem volt vége. Látta, hogy a monstrum TV-t, DVD- t és más tárgyakat is felkapott.
- Jobb lesz elkerülni-dünnyögte kicsit megszeppenve. Ezzel továbbállt. A városban máris egy akadályba ütközött. A forgalom túl nagy volt neki. A vágyakozás elindította a kis kóborlót és átjuttatta az úton, ahol kis híján elütötték. Csak csodálkozott és az emberek is rajta, úgy bámulták, hogy erre a TV megrémült és futásnak eredt. Amint lerázta a kíváncsiskodókat, belebotlott egy elektronikai szaküzletbe. Ott látta meg a gazdátlan TV-ket és így szólt:
- Nem csoda, hogy nincs gazdátok, mert nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én. A választ meg se várva gyorsan kuncogva elszaladt. Egy furcsa érzés tört rá. A magány.
- Egyedül nem is olyan érdekes a város - mondta szomorú hangon. Egy gigászi teremtmény jelent meg a távolban. A hatalmas sétáló fa.
- Most egész barátságosnak látszik - gondolta kicsit boldogabban. Nem is kellett több, odaszaladt hozzá.
- Hé!- szólította meg. A gigász teremtmény megfordult.
- Most végem - gondolta a TV, de nem ez történt.
- Segíthetek valamit? - kérdezte barátságos hangon a fa.
- Sétálunk?
A fa belegyezett és elindultak. Az út során jobban megismerték egymást. A fa azt is tudatta vele, hogy a fákat az ő kérésükre tépi ki a földből és viszi egy számukra jobb helyre.
- Na és a roncs TV-k? - kérdezte kicsit dühödten.
- Nem tesznek jót a természetnek és elviszem őket a méltó helyükre.
Ezzel meg is nyugodott a kis TV. Útközben egy fekete furgon állt meg a TV mellett, amíg a fa nem volt vele, mert más dolga volt. Kiugrott belőle két alak, felkapták és bedobták a furgonba.
- Miért kellett eljönnöm otthonról? - siránkozott a TV. A történtek után honvágy érzete töltötte el. Menet közben hirtelen megállt az autó.
- Megmentelek! - mondta egy ismerős hang. Kikapta a kocsiból és futásnak eredt. Ott álltak meg, ahol elsőnek megpillantotta a TV a fát. Mikor letette a hatalmas lény, meglátta a megmentőjét.
- Köszönöm, barátom!
–Egy barátért mindent! - mondta a fa.
- Ideje hazamennem! Nem olyan jó a városban TV- ként.
- Remélem, hogy még látjuk egymást! - mondta a fa.
Ezzel elváltak útjaik. A TV visszament a gazdájához és elfoglalta a megszokott helyét. Egy hét után észrevette, hogy kint munkálatok vannak. Megpillantotta, hogy kint nem a munkálatok robaját hallja, hanem a fa költözött az ablaka alá.
- Azt hittem, hogy az erdőben maradsz a többi fával! - mondta örömtelten a TV.
- Most másnak kell gondoskodnia a természetről.
- Itt maradsz?
- Egy ideig maradok! - mondta a fa elmosolyodva.
Ezek után, ha a TV gazdája nem figyelt, akkor odament az ablakhoz és beszélt a fával.
Ez volt az én történetem és remélem tetszett.
Vigyázzatok a természetre, mert ő is vigyáz ránk!
A technika és a természet is lehetnek barátok.

• Előző
• Tovább