A nap lemenőben volt, aranysárgára festette az eget, mintha a felhők aranyban úsztak volna. Az idő kellemes, tavaszias volt. A fák kecsesen hajladoztak. Én a szobámban ültem egy meleg tea és a számítógépem társaságában. Egyedül voltam otthon.

Hirtelen hatalmas dörgésre lettem figyelmes. Odarohantam az ablakhoz. A napsütötte felhőknek nyoma sem volt. A felhők feketén gomolyogtak, mint a sasok, akik lecsapni készültek. A tavaszi időt felváltotta a viharos szél és a zuhogó eső. A felhők közül zöld villámok csapkodtak a házba. A félelem teljesen úrrá lett rajtam. Meglepetésemre semmi sem történt. Kirohantam a nappaliba. Mindent a helyén találtam, ép állapotban. Megnyugodtam. Megfordultam és visszaindultam a szobámba. Zajt hallottam az egyik szobából. Benyitottam.
Hihetetlen látvány tárult elém. A porszívó a levegőben lebegett zöld aurával körbevéve. A zsinórja odakúszott a konnektorhoz, kígyómozgással felmászott a falon és egy hirtelen mozdulattal csatlakozott a konnektorhoz. A zöld aura szertefoszlott.
A porszívó leereszkedett a földre, de ahelyett, hogy egyhelyben maradt volna, támadásba lendült. A szívófejét felemelte, és mint a vipera, gyorsan kicsapta. Elkaptam a csövet és egy erős rántással elválasztottam a testétől. Megfogtam a madzagot és kitéptem a konnektorból.
Megfordultam és a bejárati ajtóhoz rohantam. Zárva találtam, kulcs persze sehol. Ez az én szerencsém!- gondoltam. Egy zöld villám landolt mellettem, dinnye nagyságú lyukat ütött a falban. Megpördültem. A villám gazdája egy két és fél méter magas szörny volt. A feje egy tévére hasonlított, a teste egy hűtőből, két lába egy-egy porszívóból állt. Keze nem volt, csak kézfeje, melyeket kések alkottak. A fejéből két zölden izzó szem és egy gonoszul vihogó száj meredt rám. Berohantam a nappaliba. Rávágtam az ajtót és egy szekrényt toltam elé. Valami védelmi eszközt kerestem, de nem találtam. Öt tányér repült felém veszélyes pontossággal. Szerencsére elestem a szőnyegben, így kisebb zúzódásokkal megúsztam. A támadóm egy mosogatógép volt. Újabb támadásra készült. Felborítottam az asztalt, menedékként mögé húzódtam. Csak a tányérok landolását hallottam. Hamar rájöhetett, hogy így nem ér el túl sok eredményt, mert abbahagyta a támadást. Épp új fedezéket kerestem, amikor egy kés fúródott át az asztalon, amit villák és más hegyes tárgyak követtek. Hamar kiürült a fegyvertára. Támadásba lendültem. Odarohantam a virágos szekrényhez és egy húzással ráborítottam. A víz, ahogy beleszivárgott, rövidzárlatot okozott, kiiktatva a veszélyt.
Ugyanabban a pillanatban az ajtót eltorlaszoló szekrény a falba csapódott. A fallal együtt ért földet az udvaron. A TV szörny berontott a szobába. Kirohantam az udvarra, hátha az eső elegendő lesz egy újabb rövidzárlathoz. Nem volt szerencsém. Az eső, mikor a közelébe ért, zöld fénnyel elégett. Muszáj lesz kicsit rásegíteni – gondoltam. Kiengedtem a kutyáimat. Sikeresen elterelték a figyelmét. Megpróbálta elkapni őket, de túl lassú volt hozzá. Lerohantam a pincébe, hogy megkeressem a slagot. Szerencsémre hamar megtaláltam az egyik polcon. Kifutottam az udvarra. A lény bekerítette a kutyáimat. Sietnem kellett. Nagy nehezen felraktam a slagot a csapra. Egy hangos kiáltással felhívtam magamra a figyelmet. Amint észrevett, egy ordítással elkezdett felém rohanni.
Mikor elég közel ért, megnyitottam a csapot. A víz vastag sugárban tört a szörny felé, de mint az eső, ez is elégett. Eldobtam a slagot, s elkezdtem futni. A lény gyorsabbnak bizonyult nálam. A távolság egyre csökkent. Megfordultam. Átbújtam a lába alatt, és folytattam a futást. A slagból még mindig folyt a víz, így a csap körül teljesen sáros volt minden. Elcsúsztam a sáron, és egy hátassal értem földet. A lény sem járt jobban, ő is a sárban kötött ki. A sár nem tett jót neki. Elvesztette a vízzel való immunitását. Az eső, ahelyett hogy elégett volna, eredeti valójában érte a szörnyet. Nem haboztam. Felugrottam, megragadtam a slagot, és a vizet a szörnyre irányítottam. Fájdalmas üvöltéssel lehelte ki a lelkét. A zöld aura, mely körülvette, fényesen felizzott, majd sugárban az ég felé tört. Mikor elérte, az ég hatalmasat villant. Teljesen elvakított. Utoljára azt éreztem, hogy földet érek.
Mikor felébredtem, a szobámban találtam magam. Minden a helyén volt, kivétel nélkül. Vajon megtörtént, vagy mégsem? Azt hiszem, ez már nem fog kiderülni.

• Előző
• Tovább