Kedvenc állatom a kutya

A negyedik születésnapomra kaptam a szüleimtől egy kiskutyát. Barna és fehér foltos volt. El is neveztem Foltinak. Sokat játszottam vele. A kedvenc játéka egy pöttyös labda volt. Ha eldobtam a labdát, Folti boldogan hozta vissza. Egyszer véletlenül kigurult a labda az útra.
De jaj! Éppen jött egy autó. De a sofőr észrevette és lelassított.
Azóta jobban figyelek Foltira.
Böhm Kristóf 2.b

Kutya a föld alatt?

Kenyában és a csupasz földikutya. Igen apró állat (60-90 mm). Főként gyökerekkel táplálkozik. A csupasz földikutyák kiterjedt alagútrendszert építenek, amelyek akár 3-4 km hosszúak is lehetnek. Akár a 30 éves kort is megérhetik.
Böhm Patrik 2.b



A kutya

Egy nap a kutya útra kelt. Ment-mendegélt, amikor egyszer egy városba ért. Egyszer csak megállt egy cukrász bolt előtt. Miért is állt meg? Hát azért, mert éppen ott lett nagyon éhes.
Már napok óta se nem ivott, se nem evett, ezért azután összeesett.
Kürti Laura 2.b


Kedvenc állatom a nyúl

Kaptam édesanyámtól egy csüngöfülű nyulat. Amióta megkaptam, azóta ő a kedvenc állatom.
Úgy hívják, hogy Maki. Foltos a szőre: világosbarna és fehér. Apukám is nagyon örült neki.
Egy szép zöld ketrecben tartjuk.
Purger Anna 2.b


A kutya meg a teknős

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kutya, találkozik a teknőssel, s kérdi:
- Mi járatban vagy teknős koma?
- Úszni voltam. És te?
- Sétáltam.
- Csak egyedül?
- Igen egyedül. Bárcsak lenne gazdám!
 - Ez jó ötlet - mondta a teknős.
Igazán jó ötlet gondolta megint.
 - Neked nem kell gazda? - kérdi a kutya a teknőstől, majd tovább sétáltak.
Találkoztak egy kislánnyal, aki egyedül játszott. Odamentek hozzá és megkérdezték, hogy játszatnak-e együtt. A kislány megszerette őket, ő lett a barátjuk és egyben a gazdájuk.
Szász Szabina 3.a



A két kutya

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kutya, annak volt egy gazdája, úgy hívták: Martin.
Egyszer azt gondolta, hogy kiviszi a kutyát sétálni. Ahogy mentek-mendegéltek jött feléjük egy másik kutya. Egy puli kutya volt. Azt mondta a gazda: - Gyere, hazaviszlek!
Amikor hazaértek azt mondja anya: - Vidd ki ezt a kutyát! de Martin nem engedelmeskedett, kérlelte anyát. Addig-addig könyörgött, amíg be nem fogadták a kis pulit.
És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Csámpai Martin 3.a



A kisegér és a nyúl

Egyszer a nyúl azzal dicsekedett, hogy milyen kis teremtés és jól el tud bújni. A kisegér közben meg sem szólalt. Telt-múlt az idő. Minden jól ment, amíg az az idő köszöntött be, amikor a sasok mindig járták a mezőt. Egyszer az egyik sas rátalált az egérre és a nyúlra.
 - Segítség! Segítség! - kiabálták.
Amennyire hencegett a nyúl, mégis előbb elbújt az egér. A sas csak a nyulat látta meg.
Így járt a hencegő nyúl.
Dienes Jázmin 3.a


Az egér és a cicák

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscica. Az volt a neve: GOMBIKA.
Rápillantott egy egérre, futott utána, de nem tudta megfogni.
Aztán jött a testvére, akit úgy hívtak: CIRMIKE.
Kérdi tőle: - Megfogjam neked?
Azt mondta a testvér, hogy igen. Együtt kergették az egeret. Megfogta GOMMBIKA is és jól laktak vele.
Jön a barátjuk Foltika. Kérdi: - Ti mit csináltok?
 Semmit - válaszolták.
Itt a vége fuss el véle.
Péter Fanni 3.a


Kutya meg a macska és a szamár

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kutya. Ez a kutya elment egyszer vadászni. Ment, mendegélt, találkozott egy macskával.
Kérdezte a macska: - Hová mész te kutya?
- Megyek vadászni.
 - Én is mehetek veled? - kérdi a macska.
- Gyere.
Aztán mentek, mentek, mendegéltek és találkoztak egy szamárral.
Kérdi a szamár: - Hová mentek?
- Megyünk vadászni.
- Én is mehetek veletek?- kérdi a szamár.
Mentek, mendegéltek, amint egy házhoz nem értek. Mondta a kutya: - Menjünk oda és kopogjunk be!
Bekopogtak és körülnéztek, de nem volt ott bent senki. Aztán megláttak három ágyat és lepihentek.
Itt maradtak örökre.
Itt a vége fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!
Molnár Melissza 3.a


Az állatorvosi rendelőben

Hát ne aranyosak ezek a kis kölykök!
Eszter, Terezá, Niki az állatorvosi rendelőben vannak gyakorlaton. A bűbájos, édes állatkölykökön segítenek, hogy újra talpra álljanak.
- Mindjárt kaptok egy kis ennivalót! Niki épp egy kis cicára vigyáz.
Jaj, az egyiknek fáj a lába!
 - Sziasztok! - köszön egy kislány. A nevem: Kata.
 - Szia Kata! - köszönnek egyszerre.
- Miben segíthetünk?
Mollinak, a kutyámnak fáj nagyon a füle.
- Tudtok segíteni rajta?
- Hát persze!
- Mikor jöhetek érte?
- 1-2 óra múlva.
- Köszönöm! Sziasztok!
- Szia!
Elment Kata. Eltelt 1-2 óra. Jött Kata a kutyájáért.
- Jöttem Molliért. Hát a füle csúnyán néz ki, ez mit jelent?
- Most meggyógyítottuk, ma hazaviheted. Holnap hozd vissza Mollit! Jó?
- Jó! Köszönöm!
Másnap Kata hozta Mollit.
- Sziasztok!
 - Megvizsgáljuk akkor újra! Gyertek, kötözzük be a lábát! - szólt Terezá a többieknek.
- Kész! Tessék!
- Köszönöm! Sziasztok!
Itt a vége fuss el véle.

Laczkó Ivett 3.b


Szépségverseny

Egyszer volt, hol nem volt a havas hegyeken túl, az ezüst tó partján, volt egy nagy erdő. Az erdő lakói békességben éltek.
Egy reggel rigófütty verte fel álmukból az állatokat. A madár szépségversenyt hirdetett.
- Erdőlakók figyelem! Szépségverseny a ligetben! Aki nyerni akar tiszta legyen!
Álmosan figyelte őt Róka Roland és barátai Röfi Benő és Nyúl Lili.
 - Jelentkezzünk! - kiáltott Lili.
 - Gyerünk fésülködni! - szólt Roland.
 - Imádok fürdeni! - mondta benő.
Készülődtek amíg megszólalt a Kakukk.
 - Itt az idő! kakukk - kakukk!
Megjelent a zsűri: Őz Zsuzsi, Medve Oszkár, Farkas Olivér és az elnök Bagoly Juci.
Megjelent a három jelentkező. Elsőnek Röfi állt elő.
 - Szép, szép, de miért sáros a szőre? - csodálkoznak.
 - Megfürödtem finom pocsolyában - válaszolt a disznó.
- Ilyet nem lehet, kiesett!
Most Nyúl Lili következett.
 - Tiszta, csinos, de a mosolya furcsa - lepődött meg a zsűri.
 - Répát ettem, kis darabka szorult a fogamba - szólt a nyuszi.
- Nem szép, fogat mosni illenék! Kiesett.
Végül előállt a róka.
 - Bundája csodafényes! - ámult a négy állat.
 - Fésültem és keféltem is eleget - mesélte Roli.
 - Ő a nyerő! Ideje megtapsolni! - hirdette a bíró, Juci.
Ünnepelték estig a győztest.
- Legyetek tiszták és ti viszitek el jövőre a kupát!
Itt a végem fuss el véle!
Fenyvesi Hanna Liza 3.b



A hörcsög, a kobra és a vízisikló

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kobra. Találkozott a vízisiklóval. A kobra meghívta ebédre és akkor összefutottak a régi barátjukkal, a hörcsöggel.
 - Szia hörcsög! - mondja neki a kobra.
- Sziasztok, én éppen a vacsorámat keresem.
 - Gyere és én adok neked vacsorát - felelte a kobra. És kapott egy kis vacsorát.
Gondolt egyet a kobra:
- Menjünk el egy baráti kirándulásra!
Elindultak hát. A sűrű erdőben sok madarat és sok más állatot láttak. Egy tó közelébe értek. A vízisikló beúszott a vízbe. Ott találkozott egy siklólánnyal.
A hörcsög talált egy odút és talált benne egy lány hörcsögöt. az állatok szerelmesek lettek és párjukkal maradtak.
Talán még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Boldog Dominik 3.c


A tirexek birodalma

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tirex lány ENI. Ő nagyon magányos volt. Séta közben találkozott egy tirex fiúval.
- Hogy hívnak téged?
 - Én ENI vagyok - mondta a lány.
 - Engem BORISZNAK hívnak - felelte a fiú.
Barátságot kötöttek. Azóta közösen járják a dinoszauruszok birodalmát.

Sós Bernadett 3.c


Biri-Bari

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bárány, akit úgy hívtak, hogy Biri-Bari.
Egyszer elhatározta, elmegy világot látni. Fölvette a batyuját és elindult. Elhagyta már a falut és ment, mendegélt. Későre járt és tüzet akart rakni. Szerencséjére talált tűzifát és csiszolókövet. Másnap reggel talált egy kis füvet, megette. Jóllakott és elindult tovább. Egyszer csak látott egy táblát, rá volt írva: BUDAPEST.
Rengeteg autót látott, de egy állatot se. Ment tovább, egyszer csak egy nagy kertet vett észre, ahol sok állat és sok ember volt. Azt hitte, hogy az állatok gazdái. Nem tudta, hogy ez a kert egy állatkert. Bement és találkozott egy csomó báránnyal. Az állatkert őrzői azt hitték, hogy ő is odatartozik, és amikor ki akart szökni nem engedték ki.
Ha Bir-Barit kiengedték volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Csizi Martin Tamás 3.c



A teknősbarátság

Egyszer volt, hol nem volt- Éldegélt egy kis teknős egy szép tavacskában. Ez a kis teknős szomorú volt, mert nem volt kivel játszania. A halacskáknak és a békáknak volt játszótársa csak neki nem volt. Egy szép napon arra járt egy másik teknős. Ő is szomorú volt, mert nem volt barátja. Meglátták egymást és rögtön tudták, hogy ez egy új barátság kezdete lesz. Ettől fogva együtt játszott és lakott a két teknős.
Máig is játszanak, ha meg nem haltak.
Nagy Noémi 3.c



Az igazságot osztó kutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kutya. Úgy hívták: HARCOS.
Volt még két teknős, Fürge és Fürginc. Amikor etették őket, mindig összevesztek, hogy ki egyen előbb. Találkoztak egyszer a kutyával. Kérdi a kutya: - Mi a baj?
Teknős koma mondja: - Nem tudjuk eldönteni, hogy ki egyen előbb.
Mondja a kutya: - Várjátok meg, míg az etetők bedobnak kettő halat.
 - Rendben - válaszolták. A két teknős megfogadta a tanácsot és minden etetéskor türelmesen megvárták, hogy kettő halat dobjanak be nekik.
Ezután soha nem veszekedtek már a teknősök.
Horváth Norbert 3.c



A kincskereső kiskutya

Egy szép őszi nappal kezdődött , már második napja volt meg a kiskutyánk, Luna egy szép kis husky.
Igaz, Luna nem kincskereső kutya, de jó játszópajtás. Mikor nem voltunk otthon, akkor sajnos unatkozott szegény.
Amikor hazajöttem, apa azt mondta: - Kisfiam anyuval elmegyünk megnézni egy kincskereső kiskutyát.
 - Én is, én is! - mondtam.
Így hárman indultunk útnak. Megérkeztünk, hú de izgi. Mikor megláttam, tudtam, hogy ő az igazi jó barát!
A kiskutya az apukájával volt, de nem ugattak. Nagyon aranyosak voltak, a néni akié volt sok tulajdonságát elmesélte. Apukám kételkedett, de azt mondtam: Vigyük el, foglakozok vele, etetem, itatom, sétáltatom!
Apukám jól döntött. Amikor haza értünk, Zsömi kicsit körülnézett, ismerkedett Lunával. Zsömi nagyon nem tudta, mi az a ÔÇ×hozd vissza a labdát!ÔÇŁ, de sebaj idővel megtanulta. Aztán apukám felhívta a kincskereső tanács elnökét, és azt mondta elküld pár kincset postán. Apa amikor először gyakorolta Zsömivel nem hitt a szemének, mind a négy kincset megtalálta. Zsömi minden nap visszahozta, még a magas fűből és a vakondtúrásból is.
Minden nap jártunk ki az erdőbe. Ma nagyon sokat játszottam Zsömivel és még puszit is kaptam.

Molnár Kristóf 4.b


A vidra és én

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény kislány. Ez a szegény kislány egy kis kunyhóban élt, ami egy erdőszéli folyónál volt. Senkije se volt csak egy mostohaanyja. A kislánynak a neve Karine volt.
Karine reggel elment a folyóhoz vízért, mint mindig. Mikor a folyóba merítette volna a kancsót megpillantott egy vidrát. A vidra is észrevette őt. Hosszasan nézték egymást, a kislány hívogatta a vidrát, de az nem mert odamenni hozzá. Egy darabig még nézték egymást, aztán a lánynak haza kellett mennie, mert a mostohája várta a vizet. Másnap reggel a kislány már korán kiment a folyóhoz, hogy vajon ott van-e még a vidra, mert éjszaka nehezen tudott elaludni, hiszen egyre csak a vidra járt az eszében. Amikor kiért a vízhez nem látta sehol a vidrát, de addig fürkészte hosszasan a folyót és a vízpartot, hogy egyszer csak meglátta a parton. A vidra a kislány felé úszott, Karine észrevette, hogy a kisállat lábába egy tüske van. Karine magához csalogatta a vidrát, mert segíteni akart rajta. Az állat érezte a kislány szeretetét, ezért bátran közeledett felé. A tüskét kihúzta a fájós lábból, ezután megetette, majd visszaengedte az élőhelyére a kisállatot. Teltek-múltak a napok, egyre többet találkoztak a folyónál. A fájós láb szépen meggyógyult. A vidra és Karine építettek maguknak egy közös házat. Minden nap együtt voltak, ketten fogtak halat és sokat játszottak.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Kerékgyártó Kitti 5.c
 

Zsiráf

 Kedvelt élőhelye a nyíltabb bozótos és fás szavannák, ahol ellenségeit (oroszlán és nagyobb hiénacsapatok) a magasból akár 2-3 km távolságból is észreveszi. Fő tápláléka a fás szárú növények, bokrok, fák lombozata. A fiatal borjak friss füvet is legelnek. Méretei miatt olyan táplálékforrásokat is elér, amiket más növényevők nem. Fogyaszt gyümölcsöket, sőt a fák, bokrok virágait is. Igen sajátos a zsiráf vérkeringési rendszere, a zsiráf szíve - amely a vérnek mintegy három méterrel magasabban lévő fejbejuttatásáról gondoskodik - mintegy 12-15 kg tömegű. A táplálkozásnál és az ellenség kifigyelésénél előnyös hosszú nyak egyben azonban a zsiráf sebezhetőségének is forrása, mivel normál testtartásban a fej a földre nem ér le, így iváshoz az állatnak egy természetellenes terpeszállást kell a melső lábaival felvenni. Legfejlettebb érzékszerve a látás, azonban a szaglás és hallás terén is az élvonalhoz tartozik. A nőstény zsiráf 14-15 havi vemhesség után 1 borjút hoz a világra, ami születéskor mintegy 100 kg-ot nyom és egy órán belül lábra áll.
Sipos Gergely 5.c

Mancs, a szuperkutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi város, amiben élt egy németjuhász, akit Mancsnak hívtak. De Mancs nem egy egyszerű városi kutya volt, ő egy szuperhős volt, aki segít mindenkin.
Ugyanis történt egy szép napon, hogy három bajkeverő macska érkezett a városba. Cirmos, Foltos és Kormos azon törték a fejűket, hogy kit keverjenek bajba. Majd meglátták Makit a kismajmot. Kormos kitalálta, hogy kergessék fel a fára. Amikor Makit elkezdték csúfolni, a kismajom olyan dühös lett, hogy inkább fölmászott egy fára. Olyan magasra mászott, hogy nem tudott lejönni. Ezt Mancs megtudta egy cinegétől és azonnal létráért ment. Kereste-kereste Makit, de nem találta. Végül meghallotta maki hangját, és a segítségére sietett. Amikor megtudta, hogy a három macska a bűnös, azonnal nyakon csípte őket.
Ezentúl, ha bármi baj volt Mancsot hívták.

Kurucz Réka 6.a

• Előző